Könyvismertető: Az üzenet a szívben él – könyv az egykori vereknyei plébániaalapító, Drška Augustín plébános (1939-2009) halála 10.évfordulóján

Halála 10.évfordulója körül látott napvilágot a vereknyei plébánia létrehozójáról, templomának építtetőjéről, Drška Augustín plébánosról az életrajzi könyv Odkaz žije v srdci – azaz Az üzenet a szívben él címmel. Alcíme a publikációnak: emlékmozaikok és tanúságtételek Drška Augustín lelkipásztor halála 10.jubileuma kapcsán.

Drška páter 1939.február 15-én született a hegyháti Jókúton. 1958.október 1-jén kezdte meg teológiai tanulmányait a pozsonyi Cirill és Metód Teológiai Tanszéken. 1963.június 23-án szentelték áldozópappá.

1963.7.1. – 1963.12.31.között Párkányban volt káplán a szent Imre templomban. 1964.1.3. – 1965.12.31.között katonai szolgálatot teljesített Prága Ruzyň részében. 1966.1.1.-1968.6.30.között Tardoskedd szent István templomában káplán, utána 1968.7.1.-1970.6.30.között Nagyszombatban; 1970.7.1.-1971.5.31.között ugyancsak káplán a pozsonyi szent Erzsébet, vagyis ismertebb nevén kék templomban; 1971.6.1.-1974.9.30.között Nagytapolcsányban káplán. Nyitraludányban plébániai kormányzó 1974.10.1.-1989 között; 1991-ig Malackán plébániai kormányzó.

S most jön a fontos helyszín: Pozsony-Vereknye, ahol 1991.11.1.-1999.6.30.között volt plébános, ahova közeli kapcsolat, baráti viszony köti e sorok íróját.
A könyv előszavát mons. Formánek Ján emeritus pozsonyi vikárius írta. Ebből ragadjunk ki néhány gondolatot: életünk útjain emberekkel találkozunk, akik megszólítanak bennünket, habár már eltávoztak az örökkévalóságba.

Ahogy írja Formánek vikárius, ilyen személyiség volt a sokunk számára ismert főtisztelendő Drška Augustín, akit családiasan csak “Gustinko”-nak hívtak. A róla megemlékező publikációt azon személyek készítették, akik nem felejtenek, közeli, baráti kapcsolatot ápoltak Guszti atyával. Vele a bevezetőt író Formánek vikárius azóta ápolt jó kapcsolatot, amióta – 1970.7.1.- 1971.5.31. – kápláni rangba került a Pozsony-óvárosi szent Erzsébet, avagy ismertebb nevén kék templomba.

Abban az időben a könyv előszavát író Formánek Ján káplán volt a blumentáli, vagyis virágvölgyi templomban. Ahogy megemlékezik róla Formánek vikárius (*1936.11.3. Ótura -) Guszti atya életét az evangélium – örömhír szolgálatának szentelte, valamint a halhatatlan lelkek üdvösségének.

Mindenki atyja és testvére volt, aki rászorult az ő segítségére. A plébániai közösség tagjai, a hívek mindazon helyeken, ahol működött lelkipásztorként, megerősíthetik, hogy az Oltáriszentség éltette, abból táplálkozott, s ezen az úton istápolta híveit is. Nagy örömet okozott számára, ha a hívek gyarapodtak az Úr asztalánál.
Amikor épp keresték, gyakran bukkantak rá a templomban adoráció keretében az Oltáriszentség előtt.

Meggyőződése volt afelől, hogy a plébániákon a lelki életet csak őszinte bűnbánattal, feloldozással lehet elmélyíteni, épp ezért állt az érdeklődők rendelkezésére a gyóntatószékben. Rendelkezésre állt egyaránt a fiatalok, idősek és betegek részére is kivétel nélkül. Rendkívüli módon képes volt összekapcsolni a családokat, s talált rájuk időt. A szegények és a fedél nélküliek sem távoztak a tőle való látogatásból üres kézzel.

Mindemellett, hogy ne legyek igazságtalan – írja Formánek -, nem lehet nem megemlítenem, hogy mint ember, sok gyenge oldala volt jóőgának is, mint ahogy vagyunk ezzel mi mindnyájan, földi halandó emberek. Hiszen a szent életűek is emberből vannak csak. Nemde? Ki láthat ugyan bele az ember szíve mélyére? A válasz egyszerű: ezt csak a Mindenható értékelheti. A megjelent publikációban, amit a kezében fog az olvasó, emlékek csokra került összegyűjtésre Drška Augustín páter életéből, azok számára, akik nem felejtenek.

Hadd támadjon bennünk a könyvet lapozgatva olyan érzés, s érezzünk vágyat az iránt, hogy ilyen emberek, mint Gustinko atya, nemcsak emlékekként maradjanak számunkra, de igyekezzünk őket követni is. Csupán ilyen emberek vihetik előbbre a világot, hogy az emberségesebb, emberiesebb legyen mindannyiunk számára.

E sorok írója számára azért is közeli a 2009.szeptember 29-én, tehát napjainkban éppen 14 esztendeje 71.életévében elhalálozott Drška atya, mivel idestova másfél évtizede aktív tagja a Pozsony-vereknyei magyar katolikus közösségnek. Itt jelenleg vasárnapról vasárnapra fél kilenckor, továbbá a hétköznapi parancsolt egyházi ünnepeken délután ötkor vannak magyar nyelvű misék. Ámde 2020 nyara óta szlovák plébános, Krošlák Marek celebrálásában. 2008 óta váltakoztak ott a magyar anyanyelvű, avagy legalább magyar nyelven miséző, ha nem is prédikáló káplánok, így Farkas Ľuboslav, Klenko Gabriel, Nemes Attila, Adamkovič József.

1879-ben épült a vereknyei magyar katolikus közösség kápolnája. Ennek 140.évfordulója alkalmából 2019-ben, október 26-án, szombaton délelőtt ünnepi magyar misét mutattak be. Másfél száz hívő volt jelen, köztük környékbeliek, püspökiek, főréviek, szúnyogdiak, s további egyházközségek hívei. A korábbi káplán, akkori illésházi plébános, az érsekújvári gyökerekkel rendelkező Nemes Attila volt a főcelebráláns. Erről a felvidek.ma hírportálon is beszámoltunk. Jelen volt akkor főtisztelendő Németh Rezső nyugalmazott csallóközcsütörtöki plébános, kisegítő pozsonyi magyar katolikus lelkipásztor, aki többször helyettesített, amikor szükség volt Vereknyén.

Visszatérve a plébániatemplom építéséhez, plébánia létrehozásához: 1991.11.1-jén az akkori Pozsony-nagyszombati Főegyházmegye érsek-metropolitája, mons. Sokol Ján a község kérésére új plébániát létesített Pozsony-Vereknyén. Az alapító dokumentumban szintén meghatározásra kerül a plébánia védőszentje, ami Szűz Mária neve. Ennek ünnepe szeptember 12-e, illetve a búcsút az e dátum köré eső vasárnap tartják. Plébánosának, egyben esperesének Drška Augustínt nevezte ki, aki akkor még malackai plébániai kormányzó  volt.

Akkor a plébániatemplommá az 1879-ben épült kis templomocska lett kinevezve, mely a volt egyosztályos iskola melléktermében lett működésbe helyezve. 1992 nyarán kezdődtek el az új plébániatemplom körüli építkezések. 1995.szeptember 9-én a még hiányzó liturgiai berendezések behelyezését követően ünnepélyesen lett felszentelve.  

A 94 oldalas könyv megjelenését Pozsony megye támogatta, összeállította Stano Pavol. Kiadta a Post Scriptum, s.r.o. Pozsonyban a 2019-es esztendőben, mint sorrendben a 116.kiadványát.

Kívánunk a vereknyei magyar közösségnek még sok-sok évtizedet, utánpótlást, hiszen a fogyatkozó, idősődő, kiöregedő, eltávozófélben lévő magyar hívek uódainak át kell, hogy adják, s az utódoknak kérdés nélkül át kell, hogy vegyék a stafétát. Ezzel megakadályozva, hogy megszakadjon, kihaljon a vereknyei ősi magyar katolikus közösség.